Az internet tele van, mindenféle síró női levélkével, blogocskával, hogy milyen stresszben élnek, elnyomó, bántalmazó kapcsolatukat elemzik, próbálnak egy kevés megértésre lelni az online felületen. Ám mi van az elnyomókkal, a bántalmazókkal? Akik teljesen megnyomorítanak egy életet, akik lelkeket facsarnak ki és életművüknek hála, ezek a nők soha nem fognak tudni úgy szeretni, ahogy előtte. Róluk keveset olvashatunk, leginkább azért, mert legtöbben nem tudatosan csinálják, nem mérik fel pontosan a tettük súlyát. Én viszont ebben is kivétel vagyok, pontosan tudom, hogy hány nőt aláztam meg, törtem a szívét szilánkosra és végeztem ki úgy a lelküket, hogy soha nem lesznek már igazából boldogok. Jól le is írom.
Úgy két-három éve regeltem love.hu-n, mert kíváncsi voltam, hogy ez a netes társkeresés milyen is, előtte végletekig lenéztem ezt a fajta ismerkedést, ám az internet egy új világot tárt elém. Félre ne értsetek, a neten mindig otthonosan mozogtam, képben voltam vele, hogy elhanyagolt háziasszonyok, önbizalomhiányos tinikurvák és prostik gyűjtőhelye az ilyen, ám mivel próbálni sohasem próbáltam, így nekifeszültem. A profilom kitöltésekor egy kellemesen diszkrét, intelligens és határozott formát próbáltam meg felvenni, amilyen vagyok a való életben is, egyedül a nevemben hazudtam, mert az elég egyedi, így közösségi oldalon egyből megtalálnának, az meg senkinek nem hiányzott, főleg nem az akkori barátnőmnek. Sajnos a kisugárzásom a netes viszonyokban nem annyira használható és ez eléggé érezhető is volt, mert míg utcán, szórakozóhelyen gond nélkül szedek fel fullos nőket, addig a társkeresőn a célszemélynek van ideje gondolkodni. Megnézi a képet, hogy elég snájdig-e, aztán inkább rányom egy olyanra, akinek szoborszerű felsőteste van, meg egy m3-as bmw mellett pózol, pedig legbelül sejti, hogy nem az övé, de a remény hal meg utoljára. Persze azért ha eljutottunk addig, hogy valaki visszaírjon, onnantól az estek 80%-ban már nem volt gond, társaságomról úgy hírlik legendás. Volt egy kiscsaj, 18 éves, nézem, az egyik legtöbb láv pontszámmal rendelkező kiscsibe az adott felületen. Szép arc, vadóc tekintet, szenvedélyesen ülő, mélybarna szemek, mondjuk fura volt, hogy csak az arcáról van kép, sejtettem, hogy kicsit husis, de hát én nem vagyok válogatós. Rá is írtam, valami egyszerű de jópofa dumával, vissza is írt, aztán ilyen hajnalig tartó levéláradat jött. Magázódva beszélgettünk, ami adott egy kellemes pikantériát, jó volt konstatálni, hogy korához képest értelmes, igaz ő legalább tízszer annyi iq pontot tulajdonított magának. Ezen rendkívül jól elszórakoztam, kicsit még talán meg is érintett volna az egész, ha nem lett volna a csaj annyira, de annyira butuska. Tudod az a fajta, aki azért hülye, mert van egy kis esze és azt hiszi, hogy ez már mindenre elég az életben való boldoguláshoz. Először nem vett komolyan, ez mondjuk engem nem nagyon zavart, mellette három másik csajjal is ment a párhuzamban a szerelem. Aztán ezekből a levelekből így szép lassan napi szintű megszokás lett, lényegében egész nap egymással beszélgettünk. Teljesen belémesett, minden szavamat itta. Akkor már küldött magáról egészalakos képeket is, hát mit ne mondjak, jó húsban volt, így a találkozást annyira nem erőltettem, mindig kivágtam magam, hogy sok a meló, meg ide utazok, oda utazok. Ez spec igaz is volt, csak más nőkhöz. Magam is meglepődtem, hogy mennyire kitartó, lassan 5 hónapja ment a levelezés, már szerelmemnek hívott és teljesen beleintegrált a saját életébe. Itt tanultam meg, hogy a lelki kínzás legalább olyan nagy örömforrás számomra, mint a megcsalás. A csaj elég lusta személyiség volt, így az első dolog amivel tudtam baszogatni az ez. Persze ne úgy képzeljétek el, hogy odaírom, hogy lusta vagy azt csá, hanem szép kacifántos mondatokba rejtve utaltam és szépen lassan kezdetét vette a játszma. A játszma ami abból állt, hogy apró cafatokra tépem a szívét, majd utána kedvesen, bókolva összerakom és amikor ismét boldognak érzi magát, akkor jöhet az újabb szilánkokra törés. És így ment ez még egy évig. Persze azért megengedtem neki, hogy lásson élőben is, néhányszor találkoztam vele, végtére is szeretek jótékonykodni, ilyenkor mindig madarat lehetett vele fogatni.A találkozás alkalmával boldog volt, a búcsú percében pedig forró könnycseppekkel, erős szorítással és hosszú csókkal engedett tovább utamra. Ezek voltak a kedvenc részeim, mert már a hazafelé úton azon gondolkodtam, hogy ezen lelki magasságból, hogyan zuhan majd a mélybe. Volt egy találka, autóval mentem érte, elvittem vacsorázni egy kellemes, kiülős helyre, ő bort kóstolt és rákot evett, én csak limonádét kértem és halat. Kellemes esténket úgy időzítettem, hogy a már előre jeleztem neki, hogy valószínűleg nem tudok maradni éjszakára, mert egy rég nem látott ismerősöm érkezik haza japánból és megyek ki érte a reptérre, majd onnan bulizni megyünk. Nem feszegette a kérdést, hogy ki lehet az, így én nem erőltettem a sztorizgatást. Kiugrottam mosdóba, a telefonom az asztalon maradt, pont hívott a Gyöngyi, majd mivel nem ért el írt, hogy előbb érkezett meg, ott vár, menjek érte. Mögé egy puszis szmájli. Nos az okostelefonoknak az a nagy hátránya, hogy lezárt állapotban is kijelzi az üzenet tartalmát, így szegény lány a kíváncsiságtól, olyat látott amit nem akart. Nem szólt semmit, tartotta magát, először észre sem vettem rajta semmit. Mondtam neki, hogy mennem kell, ekkorra már rég befejeztük a vacsorát, ő egy üveg zöldveltelinin is túl volt, hazavittem, majd az autóban való búcsúzkodás során azért csak nem bírta tartani magát és rákérdezett, hogy ki az a Gyöngyi. Mondom egy barátom, akiről meséltem. Látom, hogy kezd könnyes lenni a szeme éreztem, hogy itt még rá lehet tenni egy lapáttal; régebben összejártunk dugni, de ma már csak barátok vagyunk - foglaltam össze rövid történetünket. Mosolyogva az arcára lehelltem egy csókot, afféle hosszú barátit, amin érzed, hogy nincs mögötte olyan érzelem. Ő megfordult és felment én pedig elhajtottam. Aznap éjjel míg én szanaszéthajtottam Gyöngyit egy lepukkant panzió franciaágyán, ő 17 sms-t írt és hat olyan emailt amely összefűzve, terjedelemben lenyomná ady összest. Csak futólag olvastam át, nem nagyon volt hangulatom a picsogásához, így odamentem másnap a lakásához, letettem egy csokor rózsát az ajtója elé, majd hazamentem pihenni. Megérdemelte a csokrot, ez volt a 10. nagy összetörése. Tetszett benne, hogy sokat bír, szeretem a szívós ribancokat, így nem kell minden egyes kis játékomhoz új alanyt keresni. Ki kellett találnom valami újat, amivel tényleg megkoronázhatom a lelki kínzásaim sorát. Olyan dolgot vettem elő, amit a 90-es évek filmjei vettek alapul, ami nem más mint a fogadás. Közelgett az egy éves évfordulója annak, hogy megismertük egymást, az utolsó hónapban elhalmoztam őt szeretettel, vittem programokra, egy hosszú hétvégére tengerpartra, figyelmes voltam, igazi mintapasi. Ekkor már a barátnői is ismertek, mind odavoltak értem, amikor társaságban voltunk, le sem tudták venni rólam a szemüket, láttam az olvadozó tekintetüket és a saját barátnőjükre való irigységet, amiért neki ilyen jó férfi jutott, ők meg szenvednek valami trógerral akik még egy sörre sem tudják meghívni őket. Az évfordulóra különleges programot találtam ki, hintóval mentünk fel vonyarcon a Bock Bisztróhoz, zenét rendeltem, különleges vacsora várt minket, a lány remegett a boldogságtól. Az est folyamán virágot kapott, szerelmes szavakat súgtam a fülébe és kacér érintésekkel tettem még különlegesebbé az élményét. Közel jártunk a zárórához, így közelebb húztam a székem, jelentőségteljesen ránéztem és hozzá szóltam, hogy mondanom kell valamit. Mivel a női logika bármennyire is hangoztatják, hogy nem kiszámítható, nagyon is az, pontosan tudtam, hogy azt hiszi, hogy meg fogom kérni a kezét, örömkönnyek tették fátyolossá a szemét, majd azt mondtam neki; fogadtam egy barátommal, hogy el tudom csábítani a lávponthu-ról azt a nőt akit csak mutat. Egy év volt kikötve, nyertem egy sört. Felálltam, fizettem és az ügyesen két utcával lentebb hagyott autómmal elrepültem mint a szél. Állítólag azóta pánikrohamai vannak, de ezt nem tudom biztosan, mert azóta nem keresett. Milyen egy hálátlan picsa!
