Van egy csaj az Elite Army-ban, akinek van két gyereke meg egy szar házassága. Mondhatjuk azt is, hogy a nő szinte menekült a karjaimba, annyira hiányzott neki a törődés amit a farkammal meg is adtam neki. Persze ilyenkor dugás előtt, vagy után meg kell hallgatni a bánatát, ebben amúgy profi vagyok, olyan szinten tudok figyelni órákon keresztül, hogy közben aztán kurvára nem érdekel a téma, de hát lehet választani, szegény ember kézzel nőz. 

A csávó körülbelül azóta csalja, amióta házasok. Ez tizenkét éve tart. Nem is csinál belőle nagy ügyet, elmondja otthon, mert a feleség még ennek ellenére is kitart mellette meg a gyerekeke mellett. Beletörődik a sorsába, hagyja, hogy hideg üres ágyba feküdjön le, amelyről tudja, hogy előzőnap, más nő izzadt, most pedig az ura máshol kúr rommá valami kisribancot. Ezzel a dologgal nekem még nem is lenne problémám, mert az a nő aki az ilyet tűri, meg is érdemli a sorsát. Ami viszont már nekem is sok, az a fizikai erőszak. Egyrészt szellemi korlátok miatt is, mérhetetlenül ostoba és buta embernek tartom azt, aki a valós, vagy vélt sérelmeit fizikai agresszión keresztül vezeti le. Olyan ősemberes, ahol az izmok dominálnak. Mindig is sokkal többre tartottam a lélek kínzását, elegánsabb, stílusosabb és bár nem hagy látható nyomot, sokkal nehezebben gyógyul. Most írt a csaj, hogy kórházban fekszik, mert a csávó nekifutásból lerúgta a veséjét. Bemegyek hozzá virággal, csokival meg, zsepivel meg minden fasszal amikor ilyennel kell, kérdezem, hogy rendőrségi feljelentés volt már? Azt mondja, hogy nem és nem is lesz. Nézek rá furán, látja a kérdőjelet a tekintetemen, de csak mosolyogva legyint. Nem fontos. Kérdeztem, hogy mióta vannak ilyen esetek; tíz éve. Namost lehet, hogy én féreg vagyok és sok nőt átverek, kihasználok, összetöröm a szívét, de olyan patkányságot, hogy megverni egy nálam jóval gyengébb lányt, azt még az én gyomrom sem veszi be. Elgondolkodtat maga a tény, hogy bár nem szereti a férjét, nem tervez vele, folyamatosan csalja, ráadásul még meg is veri, hogy mindezek ellenére, miért nem lép? Pénz van, nem lenne téma egy elköltözés. De valamiért mégsem teszi. Kéthetente eljön, megkúrom, elpanaszolja, hogy milyen szar a férjével és megelégedik ennyivel. Ez az élet? Ez neki jó? Őszinte kétségek között vagyok, mert legszívesebben feljelenteném, de elviekben a nőnek is be kéne vallania a rendőrök előtt, hogy igen van bántalmazás, viszont ezt nem fogja megtenni. Mi a szart lehet ilyenkor csinálni?